Magamról

Díszmadártenyésztés

Páva udvarlási pózban

                Saját tapasztalatom, a Díszmadár Tenyésztésről.

A madarakhoz való vonzódásom már régebbi álmom volt. 1997-ben vettem meg az első madaraim. Először zebra pintyeket, kanárikat és néhány pár hullámos papagájt vásároltam. De jöttek a szaporulatok és döntenem kellett, vagy eladom, vagy építenem kell egy röpdét. Az utóbbi mellett döntöttem. Az anyagi oldalát is figyelembe kellett vennem, ha magam készítem el talán olcsóbb, de elég hosszadalmas mire elkészülök vele. Az udvari terasz elé terveztem, kiszámoltam miből  mennyit kell vásárolnom. Ezt megelőzte az, hogy néhány madarásszal már jó ismeretségben, s szinte napi kapcsolatban voltunk.Amikor mentek valamejik vidéki madarászhoz szóltak, és Én is csatlakoztam a kis csapathoz. Részemről mint csendes szemlélő, megnéztem a madarakat, de igazából az elhejezés érdekelt. Sok helyre eljutotam és a látottakból újra terveztem a saját röpdémet. Nagyon sokat jelentett amilyen elhejezésekkkel találkoztam. A már megvásárolt zártszelvényekhez még vásárolnom kellett, sőt a tizes köracél is kevésnek bizonylt. Közel kettő mázsa dróthuzalt vettem, s magam fontam meg. Így csak hetven százalékba került mint ha készet vásárolok, igaz nem mindennapi munka volt. Három hónapig csak drótfonatot készítettem. Majd elemeket készítettem, ugyan is modul rendszerben gondolkodtam, hogy elemekre bontva szétlehessen szerelni. Így lassan összeállt a megtervezett röpde. Ezt most könnyebb leírnom mint annó elkészítenem. Az odukat is igyekeztem  a természeteshez legingább igazodva kiválasztani. Üreges fatörzseket kerestem, kivéstem a közepét, majd röpnyílást fúrtam rajtuk, s kémlelő ajtókat vágtam rájuk. Ezeknek később nagy hasznát vettem. Ugyanis így bármikor benézhettem az oduba anélkül, hogy a madarat háborgattam volna. A tojásokat, a kikelt fiókákat, sőt az elhullott kismadarat is eltudtam távolítani, ami nagyon lényeges! Közben vidéki Városokban járva könyvesboltokat, antikváriumokat kerestem fel és az összes létezö szakirodalmat felkutattam amit csak találtam. Egy barátomat kerestem fel, s mikor odaértem épp egy folyóiratot nézett, aminek címe "Díszmadár magazin". Kezembe adta és Én elkezdtem lapozgatni. Nagyon sok cikk és kép volt benne. Az utolsó laphoz érve felfedeztem a lap alján, hogy hol lehet megrendelni. Így hamarosan előfizetője lettem a havonta megjelenő lapnak. Ahogy az idő haladt néha-néha vásároltam egy-egy pár madarat. A madarász barátok sokat segítettek, tanácsaikkal, hogy miért igen és miért ne vegyem meg a kiszemelt madarat. Az ő tapasztalatuk tíz évvel is több volt mint az enyém. Majd jött egy fordulatt 2000-ben amikor beléptem a Bácsalmási  Díszmadár Baráti Körbe. Bevallom javaslatra, mert mint egyesületi tag saját száma volt minden tenyésztőnek. A gyűrű rendelésnél ennek nagy szerepe volt akkor amikor már kiállításra vittem a madarakat. Ott a gyűrevel igazoltam, hogy a madaram saját nevelésű. A gyűrűn rajta volt az Egyesület, és a saját tagszámom. Itt havonta volt gyűlés, melyre akkor  hárman jártunk autóval. Számomra igen hasznos volt, mert ők már  haladó szinten voltak, és elmondhatom, hogy nem szűkölködtek a tanácsadással sem. Számos tenyésztő társamnál jártam, szívesen megmutatták az állományukat, és elbeszélgettünk egy-két órát, erre mindeki szánt időt. Elvétve, de néha-néha vásároltam tőlük egy-két madarat is, ami számomra igen kedvező volt, mert olyan a szokás a madarász társadalmon belül, hogy baráti áron adnak-vesznek madarat egymás között. Ennek azért van egy kis anyagi vonzata is. Ők már elég sok börzét megjártak, és szóltak amikor menni akartak, hogy nem  akarok-e elmenni velük, még beférek. Persze ezeket az utakat az ember honorálta, amit Ők csak önköltségi áron számoltak fel, sok kicsi sokra megy alapon. Ezek után már nyakunkba vettük az Országot. Megkezdődőtt a börzék, és Kiállítások látogatása, majd a Kiállításokon való nevezés. Felsorolnék néhány börzét, amit havirendszerezettséggel  látogadtunk. Ilyen volt a Bácsalmás, Szentes, Monor amit álltalában tavasszal illetve ősszel vettünk célba, tavasszal eladtunk, ősszel pedig vásároltunk. Kiállítás, ebből több helyen Én is neveztem mint kiállító egy néhányat csakBaja.Bóly,Bonyhád,Kunfehértó,Kecel,Bácsalmás,Mélykút. Néhány helyen dobogós is voltam,fajta győztes is Tisztelet díjjas is,serleg és oklevél volt a Kiállító elismerése. Egy történet mely a Keceli bemutatkozáson történt,ez a rendezvény nemcsak a madarakró szólt,jelenvoltak az Ország miden tájáró  virág kiállítók, külömböző kézimunkák, kézmúvesek is. Egyik madarász Barátommal ellátogattunk a kézimunkások standjához, amit Én láttam az nagyon megfogott különböző madártollakbó készült intarzia bekeretezve. Az valami csodálatos mej hasonlót odáig még nem láttam. Megkérdezte az Urat nem fényképezhetnék e le egy pár bemutattott képet  amelyre rábólintott. Talán már a tizedik képet örökítettem meg mikor odajött és megkért jólenne ha befejeném a sorozat készítést. Eleget tettem kérésének és elsomfordáltunk a stndjától. A Barátom akivel voltam márcsak jóval távolabb szólalt meg, tudom e miért kértmeg,hogy fejezzem be a fényképezést Én nagyon gyorsan rávágtam fogalmam sincs! Ez az Úr a kora délelőtti órákban meglátogatta a mi Kiállításunkat és beszélt néhány madarásszal többek között velem is nem e szednénk neki össze a Kiállítás végén az elhullajtott tollakat. Én is ottvoltam de személyszerint Én nem láttam, öt biztosan felismert mert nem hiszem, hogy bárkit is elküldött volna. Ekkor határoztam el, hogy ha Ő úgy kéregeti össze a tollakat Én vödörszámra öntöm a kukába az elhullajtott tollakat miért is nem hasznosítom, hiszen nemojan nagy dolog elkészíteni egy ilyen vagy hasonló képet. Így keztem gyüjteni Én is a tollakat amiből volt elég. Minden szinü és formájúakat össze szedtem, majd egy nyugodt napon mikor egyedül voltam otthon, ajtót ablakot becsuktam és elkeztem a saját fejemtől minden előzetes ismeret nélkül a hogyanjáról. Hamar rájöttem ezt nemlehet rajz alapján készíteni, és elkeztem rakosgatni szín majd forma szerint az étkező asztalon megnéztem távolabbról is ha valamiért ne tettszett kivettem és másikkal helyettesítettem. Végül kialakult egy forma , vagy egy virághoz hasonló minta. A saját kreativitásom adta meg a végső formáját. De ez már nemtartozk a madarászathoz, majd később vissza térek a képekre ami megmaradt belőlük, csak kevésről készült kép akkor még nem tudtam, hogy esetleg bemutathatnám valahol is. Vissza a madarakhoz Teltek az évek és szorgalmasan átalakított egy-egy felszabadult épület részt sőt még építenem kellett röpdéket, met ismét váltottam szándékosan nem írok le papagáj fajtákat mert elég sok fajta volt a tulajdonomban elégsokszor csak rövid ideig volt nálam , mert elcseréltem egy számomra talán szebbre. Az állományt 50pár hullámos papagáj, és14pár középnagy papagáj díszítette színnel, és hangal telkemet. Néha volt egy kis ricsaj de az én fülem ez nembántotta, szerencsémre a szomszédok sem szóltak, hogy túl zajos a tulajdonomban lévő telek. Ismét egy Kiállításon voltunk ahol díszszárnyasok is bemutatásra kerültek. Volt ott minden...engem a pávák, és a díszfácánok fogtak meg ott elhatároztam nekem ijet feltétlen vásárolnom kell. Elkezdődött megint a nagy építkezés, ez már nagyobb falat volt, hiszen sokkal nagyobb helyigényt kívántak. Végül megtaláltam a végleges helyet, ahol elkezdhettem az igencsak hosszúra sikerült fojamat. Utánna keztem el a vásárlásokat, először fácánokat vettem nyergest, gyémántot, piros majd sárga aranyt, ezüstöt, és zöld vadászt. Ézek mind külön töpdéket igényeltek. Rövid idő múlva megvettem a nagy Őt 2tojó és 1pávakakas díszítette a kis birodalmam. Ekkorra már igencsak kiköltekeztem, mondtamis az idén már nemkell fagylaltot nyalni. Egy krónikus beteg madarász vált belőlem, ha valaki keresett csak a röpdékben találhatott meg, ha nem godoztam őket akkor benn ültem és fiyelem őket akár több órán át .2006-ban beléptem a Budapesti bejegyzésű Országos Egyesülehez tagnak. Ök minden év októberében megrendezik a Vajdahunyadvárban a Nemzetközi szintű Pannonia Kupa Kiállítást. Itt találkozhatott minden földi halandó a NAGY ÁSZOKKAL. Én egyszer jártam fent de a látvány az egy csoda volt számomra. Kis idő telt csak el és megint történik valami ez már 2007-ben volt. Már csak Én maradtam a Bácsalmási Egyesületnél a tőbbi falumbéli már kilépett. Össze gyűltünk mi Mélykúti madarászok, beszélgettünk és felmerült a nagy kérdés, miért nem alakítunk it helyben egy Egyesületet hiszen vagyunk  elegen. Ekkor kiléptem a Bácsalmási Egyesületből. A Mélykúti Napok keretében  2007-ben rendeztünk egy bemutató Kiállítást a Művelődési-Házban. Így tudadtuk a település lakosaival, hogy ilyen tevékenység is folyik e kis közösségen belül ami csak hobbi szinten de működik. Kora ősszel megalakult a Mélykúti Sirályka 2007 Egyesület.Az Egyesületet néhány hónapon belül bejegyezték 16fővel. Nem a legnagyobb örömömre beválasztottak elnökségi tagnak. Hozzám csak a papagájok tartoztak, ugyan is volt galamb, baromfi, díszszárnyas, récék, pávák, teknősök és számtalan díszállat. Ezeket egy másik elnökségi tag kapta feladatul. Az Egyesület vásárolt különböző Kiállítási ketreceket, de mi magunk is készítettünk jónéhányat. Az Egyesület felvette a kapcsolatot a Horvátországi Verőce Városi szak csoportal, majd 2008.01.27-én kilátogattunk az ott megrendezésre kerülő Világkiállításra amelyre 16-án mentünkki. Ott megnéztük az álltaluk szervezett Kiállítást, ami igen szivonalas és tágas nagy csarnokokban tudtak megrendezni. Vittünk saját Egyesületünkel gravírozással ellátva, serlegeket amejeket átadtuk az elnöküknek, hogy ítéljék oda akik méltók e serlegek elnyeréséhez. Kötöttünk egy kölcsönös Baráti megállapodást, és látogatást a két Egyesület között. Még 2008-nyarán az Országos Egyesület meghirdette a 2009-es Országos Kiállítást amire lehetett pájázni. Össze hívtuk a tagokat és megbeszéltük, merjünke vagy várjunk még egy két évet. Eléggé vegyes nézetek alakultakki a megrendezéssel kapcsolatban, de végül számba vettünk mindent minkvan, mitkell kérnünk, vagy vásárolnunk döntöttünk és megpájáztuk. Néhány hónap elteltével, értesítettek bennünket, elnyertük a Kiállítás megrendezésének jogát, hát volt öröm is bánat is de főleg sok tendő. Felvettük a kapcsolatot Egyesületekkel ahol már voltunk Kiállításokon és elmondtuk mibe vágtuk a fejszénket.  Nagyon segítőkészek voltak, és számos Kiállítási röpdét, voliert, ketrecet szivesen a rendeltekezésünkre bocsátottak, csak a szállítást kellemegoldanunk. Minden eröfeszítésünket beleadtunk, hogy sikerüljön szponzorokat, vállalkozókat kerestünkfel úgy érzem sikerrel. A legnagyobb gondot talán a feldíszítés okozta ugyan is január volt ilyenkor nemsok díszítő nővényt találunk a természetben, de ezt is sikerült megoldani örök zöldekkel, valamint kézimunkákkal. Eljött a nagy nap 2009.01.27-29-ig tartó Országos Kiállítás napja. Minden sikerült, sok kiállító nevezett, én úgyláttam a látogatottság is a téli viszonyokhoz képest sokan kíváncsiak voltak e nem mindennapi eseményre. A Kiállítás zárónapja következett, minden egyesületi tagban volt egy kis drukk vajon mijen szavakkal méltatják az erőfeszítésünket. Az Országos Elnök a díjkiosztás előtt elismerő szavakkal kezte meg beszédét. Nagyon jólesett, hiszen csak 2-éves multal rendelkeztünk és egy ekkora volumenü Kiállítást bevállaltunk. Sok sikert kívánt a további munkánkhoz  ami ráfért e kis csapatra. A biztatás, siker számomra sajnos nemtartott sokáig, a betegség erősebb volt nálam és legyőzött. Eltelt egy két hónap amikor egy váratlan ismerős látogató tértbe hozzám. Gondoltam mint annyiszor Én is elmentem váratlanul bármelyik madarászhoz Ő is csak úgy benézett. Körben megnéztük az állományt majd beszélgettünk. Egyszer a beszélgetés szünetében megszólalt a vendégem, hogy miért is látogatott igazából meg. Igen kíváncsi voltam mire akar kijukadni? Feltette a kérdést, nem e akarom eladni a madaraim? Hirtelen megsem tudtam szóllalni, ugyan is Én nem árultam az állományt, bár a fejemben megfordult a gondolat felkéne számolnom őket. A család segített e népes állomány gondozásában volt nekem elég bajom, de azért csináltam, erölködtem hiszen ebben volt minden örömöm és örülte a kis sikereknek is. Bár bekell vallani,  ez a hobbi nem egy olcsó mulatság ebből még ekkora állományból mintami nekem volt megélni végképp nemlehet. Visszatérve a feltett kérdéshez? csak nyeltem sóhajtoztam mire megtudtam szóllalni. Azt mondtam a váratlan vendégnek, ha az egész állományt megveszed akkor eladó gondoltam ijet úgysemtesz , ez egy őrület még kimondani is. Erre Ő azt mondta ha Ő vesz akkor mindet elviszi, na ekkorállt meg bennem az ütő!!!!!!!!!!!!!! Hiszen nagyon jól tudta, mennyi munkám van egy ekkora állományban. Felnézett a serlegeimre amit jól láthatott , és elismerő szavakkal méltatta amig idáig jutottam. Gondolkodtam, amit mondott  nemis tudtam  felfogni oly váratlanul ért. Kis időmulva demár megtudtam szóllalni ha mind viszed akkor eladó!!! Az üzlet megködtetett. Két hétsem telt el és kiürült a portám, nekem csak a tollak maradtak mejből jelenleg is van belőlük bőven.  A mai napigis ha hazaérek, úgyérzem nemis az én otthonom, nem dadarognak a kedvenceim, pedig még mindig a fülemben hallom hol lágy, hol éles füttyüket. Nagyon nehéz elfogadni, hogy nincsenek, őkvoltak nekem a remény és nyugalom szigete. Mostmár csak az emlékek, tollak, képek, DVD-ék, VHS-ek maradtak. Ha nézegetem a felvételeket, a család hagy emlékeim felidézésében ami egy végtelen nyugalmatad számomra, amit szívből szerettem, és szívből csináltam!!!!

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat